Méltó kitűntetésben részesült Jobbágy Tihamérné, Eta néni, nyugdíjba vonult kolléganőnk, aki 2018-ban pedagógiai pályafutásának elismeréseként Esztergom Város Önkormányzatának Képviselő testületétől Majer István-díjat az „Esztergomi Nevelésért” vehetett át.

 

A Képviselő-testület határozata a díj adományozásáról:

Esztergom Város Önkormányzat Képviselő-testülete 310/2018. (IV.26.) önkormányzati határozata:

Esztergom Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2018. évben a városi kitüntetések adományozásáról szóló 16/2017. (V.10.) önkormányzati rendelet 8. §-a alapján a Majer István-díj az „Esztergomi Nevelésért” kitüntetést az alábbi személyeknek adományozza:

Sándor Józsefné nyugalmazott óvodavezető, óvodapedagógus

Kotz István igazgató, tanár

Jobbágy Tihamérné tanár

Batyik István intézményegység-vezető, gyógypedagógus tanár

 

Forróné Virág Zsuzsanna volt intézményvezetőnk laudációja a díjazottról:

Mindig voltak, vannak és lesznek közöttünk olyan pedagógusok, akik kimeríthetetlen erővel, odaadással végzik a pedagógusok nemzedékeken átívelő munkáját. Megtisztelő számomra, hogy egy ilyen pedagógus pályáját méltathatom.

Ha csak egy mondatban kellene elmondanom, hogy mi jellemezte Jobbágy Tihamérné – Eta néni pedagógiai munkáját, sőt egész eddigi életét ezt mondanám: Szeretet, odaadás, hit, bizakodás, alázat és megbecsülés!

Szeretet és megbecsülés a gyerekek az embertársai iránt, odaadás és alázat a munkában, hit és bizakodás abban, hogy a világon mindenki képes valami olyasmit nyújtani, amit a világ nélküle nem kapna meg. Erre nevelte tanítványait, ezt adta át kollégáinak is.

Jobbágy Tihamérné az elemi iskola 4 osztályát szülőfalujában, Tokodon végezte. Az esztergomi Érseki Római Katolikus Polgári Leányiskola elvégzése után, részben családi indíttatásból is, hiszen apai dédapja kántortanító volt Tokodon, az esztergomi Tanítóképzőben érettségizett 1952-ben. 1956-ban a budapesti  Apáczai Csere  János  Pedagógiai Főiskolán szerzett földrajz – rajz szakos diplomát. A következő 8 évet a dorogi Petőfi iskolában töltötte, majd 1964- től egészen 1988-as nyugdíjba vonulásáig az esztergomi József Attila Általános Iskolában tanított.

Rajztanárként órai munkája mellet évtizedekig vezetett az iskolában rajz- és batikoló szakkört. Tanítványaival közösen készített alkotása a mai napig díszíti az iskola ebédlőjét. A gyerekek munkáival városi, megyei, országos, nemzetközi versenyeken vett részt, igen eredményesen, gyakran első helyezéseket elhozva. Rengeteg gyerek ismerte meg a kezei között ezt a különleges textilfestési eljárást és szerette meg a rajzolás-festés varázslatos világát.

Szakmailag mindig igyekezett fejlődni, rendszeresen képezte magát, amikor ez még nem volt kötelező elvárás.

Részt vett a megyei rajz szakmai munkaközösség által kidolgozott új rajztanítási módszer kikísérletezésében. Tapasztalatait beépítve alkottak egy teljesen új szemléletű rajz tanítási módszert. A kísérlet során több alkalommal jelentek meg  magas színvonalú szakmai cikkei a “Rajztanítás” című folyóiratban.

Földrajz tanárként számtalan versenyt, vetélkedőt szervezett a gyerekeknek. Városi, megyei tantárgyi versenyekre vitte őket. Magán utazásai alatt szerzett élményeit beépítette a földrajz órákba, saját diaképei levetítésével még élményszerűbbé téve az órákat. Tanulmányi kirándulásokat szervezve, diákjaival bejárták az egész országot, megismertetve a gyerekekkel azokat a tájakat, amelyeket évközben csak a tankönyvből ismerhettek, megmutatva nekik hazánk szépségeit.

Mindig fontos volt számára a tehetséggondozás, az élményalapú tanulás-tanítás.

Osztályfőnökként időt, fáradságot nem ismerve egyengette tanítványai életét, sokszor családi problémáikat is megoldva. Személyisége nagy hatással volt tanítványaira. Ma is többen tartják vele a kapcsolatot, kérik ki véleményét, tanácsot kérve keresik fel Őt.

Nyugdíjas éveit sem töltötte tétlenül. Óraadó tanárként, szakkörvezetőként, több évig visszajárt a József Attila iskolába. A Belvárosi Plébánia hittanosai számára, nyaranta táborokat szervezett és aktívan vett részt a táboroztatásban is. A plébánia udvarán az általa létrehozott kertet évekig együtt gondozta a gyerekekkel, köztük unokáival, megismertetve őket a természet szeretetével, a fizikai munka szépségével.

Pedagógiai munkája mellett, példát mutatva tanítványainak, a városi közéletben is aktívan vett részt. Kezdetek óta tagja az Esztergom Város Baráti Körének és a Keresztény Múzeum Baráti Körének is. Évtizedekig támogatta adományaival a Városi Szimfonikus zenekart. Empátiáját, emberek iránt érzett szeretetét jelzi, hogy hosszú évekig dolgozott a Kamilliánus Rend tagjaként, mint beteglátogató.

Már nyugdíjasként beiratkozott egy ikonfestő tanfolyamra, kitanulta az ikonfestés tudományát. Munkáit a Belvárosi Plébánián, a Gyakorló Iskolában, és az esztergomi Rác templomban láthatta az érdeklődő közönség.

Fáradhatatlanul dolgozott egész életében. Derűs életszemléletével, pozitív gondolkodásával, humorával, életszeretetével, a pedagógus pálya iránti feltétlen elköteleződésével példa lehet sokunk számára!

http://www.infoesztergom.hu/hirek/olvas/permalink:kituntette-legkivalobb-pedagogusait-esztergom-2018-06-05-075627